Még mindig a termelők támogatásával foglalkozunk; a mai bejegyzésben a tökéletes szervezőről szeretnék írni egy kicsit, avagy: hogyan kéne hozzáállnia annak az embernek, aki ma a magyar kistermelők segítésére adja a fejét?

Végezzünk el ehhez egy gondolati kísérletet!

Tegyük fel, hogy mi ketten ugyanazon a településen (mondjuk Viharmorgóson) lakunk. Én egy unatkozó milliárdos vagyok, aki szívén viseli a kistermelők ügyét, és aki a következő ajánlatot teszi neked: ha te sikeresen felvirágoztatod Viharmorgóson a mezőgazdasági kistermelők helyzetét, fizetek neked ezért százmillió forint sikerdíjat.

Az ajánlat nem vicc, véresen komolyan gondolom: hajlandó vagyok szerződést kötni, a pénzt letétbe helyezni, vagy amilyen biztosítékot csak akarsz. Tételezzük fel tehát, hogy - miután meggyőződtél az ajánlat komolyságáról - elhatározod, hogy teszel vele egy próbát. Százmillió szép pénz, azért már megéri próbálkozni.

Hogyan fognál hozzá?

1. Ha van egy csöpp sütnivalód, első dolgod lesz tisztázni, hogy mi számít sikeres teljesítésnek, azaz konkrétan milyen eredmény után jár a pénz. "Felvirágoztatni a helyi kistermelőket" - ez túlságosan általános, homályos: vitákra, különböző értelmezésekre ad lehetőséget. Nyilván nem akarod, hogy miután egy csomót dolgoztál, ne fizesselek ki arra hivatkozva, hogy szerintem nem jártál sikerrel, mert én másra gondoltam.

Számszerű célkitűzésre van szükséged, mint például: a helyi kistermelők összesített forgalma 3 egymást követő hónapban el kell érje az X millió forintot; vagy: a viharmorgósi háztartások legalább 60%-a havi rendszerességgel vásároljon a helyi kistermelőktől. Vagy bármi hasonló, a lényeg, hogy pontosan meghatározott és mérhető legyen.   

2. Ha a cél meghatározása megvolt, a következő logikus lépés a helyzetfelmérés: valószínűleg tudni akarod, hogy a kitűzött célhoz képest hol tartasz most?! Ha a viharmorgósiaknak el kell költeniük X milliót havonta házi termékekre - jelenleg mennyit költenek? 

De tudni akarod azt is, hogy aki nem vásárol, az miért nem vásárol; mennyit költ egy átlagos család élelemre szupermarketekben; hány termelő van összesen Viharmorgóson; hányan járnak ki piacozni; hány ember érdeklődik a kérdés iránt egyáltalán, stb.

Vagyis mielőtt bármibe belevágnál, elvégzel egy komoly, tudományos igényességű helyzetfelmérést, adatgyűjtést, mert ez határozza meg az egész későbbi tevékenységedet.

3. Az adatgyűjtés nyilván később sem hagyod abba, hiszen az mutatja meg a munkád eredményességét, illetve eredménytelenségét: a haladást, az esetleges visszaesést vagy stagnálást. A folyamatos adatgyűjtés viszont feltételezi egy profi szintű adminisztráció meglétét, azaz hogy te vagy másvalaki a begyűjtött adatokat rögzíti, rendszerezi, értelmezi.

4.   Ha nem vagy bennfentes a témában, a helyzetfelmérésen túl egy kis önképzést, művelődést is be kell iktatnod: értened kell valamennyire a termeléshez, az élelmiszeriparhoz, el kell olvasnod néhány könyvet, információt, ötleteket gyűjteni a netről, beszélni termelői piacok szervezőivel, tanulmányozni sikeres külföldi modelleket, ideális esetben - nagy levegő - illene kimenned külföldre, ottani szervezőkkel beszélni. Nincs mese, ha komolyan akarod az eredményt, akkor áldozni is kell rá, nem csupán időt és energiát, hanem pénzt is...

5. Valószínűleg gyorsan rájösz arra is, hogy egyedül nem győzöd a feladatot, segítőkre lesz szükséged. Hogy hányra? Az alapelv az, hogy minél több, annál jobb. Az mellékes, hogy milyen alapon szervezed meg a segítőidet: felajánlhatod nekik a százmilliós sikerdíj egy részét, vagy hallgathatsz a pénzről, és önkéntes alapon működő egyesületbe szervezheted őket; ízlés dolga. A lényeg, hogy legyenek megbízható, hozzáértő embereid, akik rendszeresen a kezed alá dolgoznak. Válogathatod őket a barátaid közül, de ha köztük nem találsz elegendő jelentkezőt, kénytelen leszel idegenekkel együtt dolgozni.

6. Az embereid között aztán ki kell alakítani egy értelmes munkamegosztást: kiosztani a hatásköröket, kitalálni, ki csinálja az adminisztrációt, ki fog tárgyalni a vásárlókkal és a termelőkkel, ki kinek lesz a főnöke, stb. Nyilván nem szerencsés, ha mindenki összevissza, ötletszerűen csinál mindent: összetett munkavégzésnél a hatékonyság alapja a specializáció.

7. Azt szinte fölösleges is említeni, hogy a szervezetednek szüksége lesz anyagi forrásokra. Ezt előteremtheted saját zsebből, tagdíjakból, szerencsés esetben szponzoroktól vagy önkormányzattól, esetleg a termelőktől, ha az egyesület már sikeresen működik; az elv itt is az, hogy minél több, és minél több forrásból jön, annál jobb.

8. Ahol pénzt kezelnek, és sok ember munkáját kell összehangolni, ott szükség lesz részletesen kidolgozott működési szabályzatra is, jövőbeli vitákat, félreértéseket elkerülendő. Taggyűlések tartásának módja, elszámolás a pénzekkel, vezetők választása stb.

9. Amit nagyon fontos megértened: onnantól kezdve, hogy bevállaltad a feladatot, teljes körű felelősséggel tartozol az eredményért. Bármilyen probléma, akadály merül fel, azt neked kell megoldani, mert más nem fogja helyetted. Csalók vannak a termelők között? A helyi hatóságok keresztbe tesznek a termelői piacodnak? A hülye polgármester akadályoz, ahelyett hogy segítene?

Egyik sem a te hibád, de mindegyik a te felelősséged, mindegyik egy újabb elem a megoldandó feladataid listáján. Akarod a sikerdíjat, igen vagy nem? Ha igen, akkor egyetlen feladatot sem rázhatsz le magadról azzal, hogy ez nem az én dolgom.

10. A fentieknek megfelelően a tevékenységed széleskörű és rugalmas kell legyen: alkalmazkodsz a feladatokhoz, mindig azt csinálod, amire éppen szükség van. Ha Viharmorgóson az a probléma, hogy az emberek teljesen leszoktak a termelőktől vásárlásról, akkor termékbemutatókat, kóstolókat, kedvcsináló kedvezményes akciókat kell szervezned; ha a probléma a termelők iránti bizalom hiánya, akkor össze kell ismertetned a vevőket a termelőkkel, és kitalálni, hogyan tudják a vevők átlátni és ellenőrizni a termelési folyamatokat; ha a probléma a piacozás nehézkessége, akkor össze kell raknod egy hatékony és egyszerű kiszállítási/átvételi rendszert, stb. Arra ne számíts, hogy egyetlen részprobléma kezelésével megúszod, majdnem biztos, hogy egyszerre tucatnyi probléma kezelésével leszel kénytelen zsonglőrködni.  

Folytathatnám még a sort további szempontokkal, de ennyi talán elég is arra, amit érzékeltetni akartam, miszerint a tökéletes civil szervező hozzáállása, tevékenysége, gondolkodása alig különbözik egy igényesen megcsinált, nyereséges vállalkozás ügyvezetőjéétől. Ez a lényeg: egy termelőket támogató civil mozgalom szervezőjének muszáj minimum olyan profinak lennie, mint egy üzletembernek. Enélkül nincsen, és nem is lehet eredmény.

És mitől is lett a példánkbeli civil szervező (te) olyan profi? Attól, hogy kitűztünk számodra egy komoly sikerdíjat, amivel felébresztettük benned az üzleti szellemet, és amivel elértük, hogy "ha törik, ha szakad, megcsinálom" alapon állj a feladathoz.

S pontosan ezért nem érnek el a mai civil mozgalmak a termelők támogatásában komoly eredményt: hiányzik a profizmus a tevékenységben, és hiányzik a törik-szakad mentalitás a célok kitűzésében.

De erről egy kicsit részletesebben a következő bejegyzésben.