Nemzetépítő

A mai posztban a termelőket támogató civil mozgalmak, szervezetek tevékenységét elemezzük egy kicsit. 

Ha ma a civilek segíteni akarnak a termelőkön, általában a következők egyikével próbálkoznak:    

Termelői adatbázis

Olyan weboldalak, amelyek a termelők elérhetőségét gyűjtik össze. A legismertebb és legsikeresebb valószínűleg a termelőtől.hu, amelynek célja "a lehető legtöbb hazai termelő elérhetőségeit összegyűjteni és kereshetővé tenni, hogy akik szeretik a gyerekkort idéző régi ízeket, könnyen megtalálják a lakóhelyükhöz legközelebb lévő termelőt és felvehessék vele a kapcsolatot telefonon vagy személyesen."

Mi a gond a termelői adatbázisokkal?

1)     Nem elég nagyok

Nem képesek elég termelőt összeszedni ahhoz, hogy érdemes legyen használni őket. A fent említett termelőtől.hu 1600 termelős adatbázissal rendelkezik – ami elsőre egészen soknak tűnik, de az egész országra elosztva végül mégsem olyan sok; ha rákeresek például a harmincezres szülővárosomra, vagy nagyobb vidéki városokra, nem találok szinte semmit, legfeljebb a helyi piac elérhetőségét.

Bármennyire szimpatizálnak is az emberek a kezdeményezéssel (a termelőtől.hu például 80 000 lájkkal büszkélkedhet), az adatbázisokat nem nagyon használják, így a termelőkön ez nem sokat segít.

2)     Feleslegesek

Legalábbis a jelenlegi formájukban – akkor lennének hasznosak, ha össze tudnák gyűjteni a más úton megtalálhatatlan termelőket: az informatikai analfabétákat, akik nincsenek fent a neten, a helyi piacról kiszorulókat, stb.

Sajnos a legtöbb adatbázis csak azokat az élelmesebb termelőket szedik össze, akik amúgy is járnak piacozni, saját weboldaluk van, aktívan reklámozzák magukat, tehát egyszerű guglizással is megtalálhatók. Viszont így nem sok értelme van ugyanazt az információt még egy helyen megjelentetni.

3)     Önmagukban elégtelenek

A termelői adatbázisok a vásárlókat potenciálisan visszatartó tényezők közül csupán eggyel, az elérhetőség problémájával foglalkoznak. Árakat nem mutatnak, minőségi garanciát nem vállalnak,a termelőt nem ellenőrzik le semmilyen módon, kiszállítást nem szerveznek. Ezek hiányában viszont nem igazán ösztönöznek vásárlásra, pedig az lenne a lényeg.

Védjegyek

A védjegyek a bizalmi kérdést kívánják orvosolni: ha látod a védjegyet egy terméken, akkor tudod, hogy az egy kiváló minőségű, magyar alapanyagokból előállított termék - elvileg.

Mi a gond a védjegyekkel?

1)     A kutya nem hiszi el, hogy a termék tényleg kiváló minőség csak azért, mert rajta van a plecsni. Ehhez sajnos már túl sokat csalódtunk, és túl sok volt a kudarcott vallott védjegyekből is. 

Némelyik védjegyes civil mozgalom hozzáállása bájosan naiv: miközben a bizalmi problémát kívánják orvosolni, azt természetesnek gondolják, hogy bennük viszont mindenki bízik... "Megvizsgáltuk, ez egy jó magyar termék, szavunkat adjuk rá, az a garancia. Hogy miért hinne nekünk bárki is? Ugyan már, hát csak nem fogunk HAZUDNI?!"

Van olyan védjegyes mozgalom is, ami egyenesen a gyártótól kapja a termékinformációt, és azt minden vizsgálódás nélkül átveszi. Ha a gyártó garantál valamit, az biztos úgy van...

2)     A védjegyes áruk köre túl szűk

Még ha bíznánk is a védjegyekben, némelyikük alig néhány tucatnyi árun van jelen, ezért nem is találkozunk velük a boltokban. Amit a termelői adatbázisról elmondtunk, az a védjegyes kezdeményezésekre is igaz: nem nőnek olyan nagyra, hogy bármi gyakorlati hasznuk lehessen.

(A védjegyekről bővebben lásd az Origo cikkét ITT)

Termelői piacok

A termelői piacok szervezésének éppen nagy divatja van, és a szervezők állítása szerint ezek sikeresek is, bár nagyon ritkán látunk konkrét adatokat (rendszeres vásárlók száma, termelők száma, forgalom pénzben megadva, stb.), legtöbbször csak a "mind többen keresik a házi termékeket" jellegű rizsát kapjuk még a piac honlapján is.

Mi a gond a termelői piacokkal?

A termelői piacokon áruló termelők jó része (helyenként sajnos a többsége) közönséges csaló, viszonteladó, aki szemrebbenés nélkül behazudja, hogy mindent maga termelt.

Nekem a szekszárdi piacon súgta meg az egyik árus, hogy itt rajta kívül még egy ember van, aki termel, a többiek mind a nagybaniról vásárolnak (és valóban, csak neki voltak azok a girbe-gurba, koszos répái, amik tényleg úgy néztek ki, mintha most húzták volna ki a földből); de hasonló tapasztalatokról számol be például a feketebárány blog írója is:

„A tihanyi piacon (és egyéb közeli piacokon) dolgoztunk úgy 1,5 évet, a tapasztalataink rosszak (erről írtunk eleget), hiányzik a hitelesség, így aki valóban termel, kapál, küzd, az versenyhátrányban van a kereskedőkkel szemben. Ebből kisebb mértékben csinálunk elvi kérdést, a nagyobb gond, a szomorú valóság az, hogy egy valódi kézműves így nem él meg. Kimész a piacra, árultok tízen burgonyát, de csak háromnak van földje és ebből csak ketten termelnek valamit a földön. Tehát két valós termelő szemben a másik nyolc nem termelővel, akiket persze ha megkérdezel, hogy honnan van a burgonya, akkor elmondják, hogy reggel szedték a földön - otthon.

Jó esetben eladsz 30-70 ezer forint értékű árut, a szezon pár hét, a helypénz, gázolaj, soroljam még? A vándor piacozás még ennél is rosszabb...

És kiesel egy napra a termelésből.”

„Itthon nincs helyünk sem a boltokban, sem a csalókkal megtömött „öko” piacokon. Azt, hogy akkor hol, már én sem tudom. Csináltunk egy hitelesnek szánt piacot, de a projekt egyenlőre úgy néz ki elbukott, nincs elég termelő és ezért nincs meg az a kritikus tömeg az árusok oldalán ami elegendő vásárlót generál.” 

 

Ahogy fentebb írtam, nehéz megbízható adatokhoz jutni a termelői piacok eredményességéről. Én remélem, hogy vannak sikeresen működő termelői piacok, de félek, hogy a csalók jelenléte és az igazi termelők hiánya miatt – ha a helyzet nem változik – az egész termelői piac mozgalom csak múló divat lesz.

Webáruház

Olyan weboldalak, amelyek nem csak a termelők elérhetőségét tüntetik fel, hanem rögtön vásárlási lehetőséget is biztosítanak, mint például a www.haziasfinomsagok.hu.

Mi a gond a weboldalakkal?

1)     Nem oldják meg a bizalmi kérdést, nem tudnak a vásárló számára meggyőző garanciákat adni arra, hogy a termék valóban házi, illetve minőségi.

2)     A postázási költség az amúgy is drága házi termékeket tovább drágítja.

3)     A termékek köre jellemzően itt is rendkívül szűk, egyik oldalon sem tudnék megejteni egy komplett heti bevásárlást - tehát végül mégiscsak ki kell menni a piacra vagy a szupermarketbe, de akkor minek a weboldal?!  

Népnevelés

Ide tartoznak a “vedd a magyart” jellegű buzdító beszédek, a hazafias kötelességek felemlegetése, meg az olyan mély, az átlagember számára alig felfogható közgazdasági összefüggések feltárása, hogy ha a magyar árut veszed, az – láss csodát – jó a magyar gazdaságnak.

Bevallom, én nem sokra becsülöm az ilyen tevékenységet. Szerény véleményem szerint ma az égvilágon semmi szükség nincs rá. Sajnos nálunk nagy hagyománya van, sokan csinálják, pedig hosszabb távon egészen biztosan árt, mert az embereket csak felbosszantják az ezerszer hallott közhelyek.

---

Amennyire én látom, ma nagyjából a fentiekben merül ki a termelők támogatása a civil társadalom részéről. S ha ezen elgondolkodunk egy kicsit, láthatjuk, hogy

az előző posztban felsorolt lehetséges problémák közül alig néhányat próbálunk ma orvosolni, és

gyakorlatilag semmilyen civil szerveződés nem vállalkozik arra, hogy – legalább helyi szinten – az összes lehetséges problémát kezelni próbálja.

 

Pedig én hiszem, hogy lehetne többet, és lehetne sokkal hatékonyabban – hogy hogyan, arra a következő bejegyzésekben próbálok ötleteket találni, és remélem, ebben ti is segítetek :)