Nemzetépítő

A mai poszt terveim szerint az első része egy hosszabb sorozatnak, amelyben azt próbálom körüljárni, hogy mi mindent tehetnék mi, civilek, egy életképes magyar kistermelői réteg kialakításáért és fenntartásáért.

A téma manapság igencsak divatos, mondhatni túlságosan is – rengeteget beszélünk, írunk, olvasunk róla, termelőket támogató mozgalmak, weboldalak születnek állandóan, de az eredmények eddig (talán nem csak én érzem így) igencsak szerények.

Bár időről időre belefutok olyan lelkesítő újságcikkekbe, melyek szerint divatba jönnek a termelői piacok, és egyre többen keresik a kézműves termékeket (zárójelben, mindig imádtam az efféle homályos, konkrétumok nélküli megfogalmazást, hogy aszongya "egyre többen" meg "érezhetően fellendült"), én a környezetemben semmilyen érdemi változást nem tapasztalok. Kérdeztem barátaimat, ismerőseimet: ők se nagyon.

Elgondolkodtató, hogy miért nem tudunk ezen a téren áttörést elérni, ha egyszer a termelők támogatása ennyire szívügye mindenkinek, és a probléma megoldására kitapinthatóan óriási társadalmi igény van?

Szerintem a sikertelenség két fő okra vezethető vissza:

1. Először is a problémának nincs gazdája, azaz semelyik kormány, semelyik párt, semelyik civil szervezet vagy mozgalom nem mondja ki, hogy az ő felelőssége lenne egy virágzó kistermelői réteg kialakítása, és az eredmények hiányát őrajta lehet számon kérni. Ehelyett a szokásos magyar egymásra mutogatás megy: a kormányt az Unió nem engedi meg ugye az előző kormányok hibája, az ellenzéknek először kormányra kellene kerülni, a civilek meg a kormány segítsége nélkül nem tudnak elérni semmit, stb. 

2. Másodszor azon kevesek, akik tényleg meg szeretnék oldani a problémát, rendszertelenül fognak hozzá, vagyis különösebb helyzetfelmérés, terv, célkitűzés nélkül nekifognak, és csinálgatnak valamit, amíg az eredmények hiánya meg nem töri a lelkesedésüket. Ők a tipikus magyar hibába esnek, amit Széchenyi úgy nevezett, hogy a szisztéma hiánya, és ami szerinte a magyar hazafias vállalkozások leggyakoribb buktatója.

Kezdjük tehát a szisztémával, vagyis gondoljuk egyszer végig rendszeresen, mire lenne szükség ahhoz, hogy a kistermelői réteg fellendülhessen?

Itt jó néhány mellékszál kínálja magát, amin el lehetne indulni, de én azt hiszem, hogy toronymagasan a legfontosabb szempont a vásárlói igény megléte, azaz: van-e elég vásárló, aki hajlandó megvenni a magyar házi terméket? Miért nem vásárolnak több magyar/házi/bio/kézműves terméket az emberek?

És itt hasal el szerintem először a legtöbb termelőt támogató kezdeményezés: nem mérik fel tisztességesen a mögöttes okokat, hanem feltételeznek valamit, ami szerintük a mögöttes ok, és aztán ezen a feltételezésen elindulva próbálnak valamit tenni, de általában azt is csak félszívvel és szervezetlenül.

Pedig a fenti kérdésre a válasz messze nem egyértelmű, olyannyira nem, hogy megérdemel egy külön bejegyzést. A következő posztban tehát részletesen kifejtjük, hogy: Miért is nem vásárolnak több házi terméket az emberek?